Titkos kert

Sziasztok! Ágnes vagyok és függő…

Minden ott kezdődött, hogy 2016-ban egy csajos-elvonulós táborba mentem. Akkor még nem sejtettem, hogy az ottani hétvége örökre megváltoztatja majd az életem, és velem együtt a családomét is…

Az előtt a hétvége előtt mi is úgy éltünk, mint az átlagemberek: a gyerekeink iskolába-óvodába jártak, a férjem dolgozott, én háztartást vezettem, és az éppen zajló építkezésünket koordináltam, de aztán minden megváltozott. Azóta a házimunka el-elmaradozik, a mosnivaló tornyosul, egyre több a virsli vacsora (na pont ezt az egyet nem bánják a gyerekeim), és általánosságban elmondható, hogy a függőségem az élet minden területét megváltoztatta.

Először csak a klubba jártam el, de arra hamar rákaptam és nem volt elég. Később már online tanfolyamokat vettem és azzal voltam el egy darabig, de aztán jött a tábor-tábor hátán, ahol csak tudok tanulok, végül már csak olyanokkal járok össze, akik hasonló cipőben vannak, megértik, hogy mit is jelent ez… beszippantott a Mixed Media😊

Na de félre a tréfával, tényleg megváltozott az életünk, több a vidámság és a jókedv, mert az alkotás örömöt hoz mindenkinek. Férj büszke, a gyerekek nem különben. Úgyhogy amikor a januári Sugallatok kihívásra készített Steam Punk art journal oldalammal én nyertem a hónap alkotója megtisztelő posztot – egyedül én bőgicséltem, a családtagjaim örömködve puszilgattak. Nem is értették, hogy minek szólnak a könnyek. Egyrészt annak a hihetetlen érzésnek, hogy egy ilyen színvonalas mezőnyben, ahol szebbnél szebb és ötletesebb alkotás között, pont az enyém jött ki, és hogy más is érdemesnek találta a munkámat, láttak benne szépséget, látták a mögötte levő kutatómunkát, a színválogatást, a sok tili-tolit, a kísérletezést és mindazt az örömet, amivel az oldal készült. Másrészt viszont a kezdőkre jellemző bizonytalanságnak, hogy „oké, hogy most az egyszer kipréseltem magamból egy megmutatható alkotást, de fogom-e tudni még egyszer ezt a szintet megütni?!?”  Ezzel a lendülettel kicsit zavarba is hoztam a pályázat kiíróját Beát, aki végtelenül tapintatos és együtt érző volt és azonnal fel is mentett az alkotás „kényszere” alól. És ahogy ebben megállapodtunk megnyugodtam, és máris elkezdtek jönni az ötletek, és kezdett körvonalazódni, hogy mit is szeretnék csinálni. A titkos kert című könyv ebben a hónapban is sokakat megihletett és remek alkotások születtek, én is ennél a témánál ragadtam le.

Nem tudom ki posztolta a múltkor az alkotását azzal, hogy „Majdnem pont olyan lett, amilyennek akartam!” – hát én ezt az érzést hírből sem ismerem. Mert akkor az ajtó most mély poroszkék lenne, a tündérek, akik a mesében ugyan nem szerepelnek, irizáló lilás színben pompáznának és az egész elrendezés egy központi ajtó körüli körbe burjánzó virágmező lenne, de így még jobban tetszik, mint ahogy elképzeltem.


Felhasznált anyagok:

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ