Ilyen se sűrűn fordul elő, hogy a hónap elején elkészülök a havi stílusgyakorlattal, ám most itt van, még meleg – konkrétan is, mert a hőlégfúvó dolgozott keményen 😀

Kis emlékeztető, hogy mi is szeptemberben a feladat:

A mottóról nekem egyből az jutott eszembe, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy unalmas zenéket hallgassunk… Van ilyen. Egyik gondolat jön a másik után és már ott is voltam egy tavalyi Little G Weevil koncerten. Azért nevezetes, mert nagyon ritkán jutunk el kettecskén koncertre. Hiába szól állandóan a zene, időről időre rajongunk egyik-másik – számunkra új – felfedezettünkért, a “Menjünk el és hallgassuk meg élőben!” lépésig már nem jutunk el…

Ez is a puszta vak véletlennek volt köszönhető! Nno meg a Facebook-algoritmusoknak 😀 Aztán meg annak, hogy 3nap alatt sikerült leakasztani valakit a családból, aki vigyázni tud a gyerekekre. Már rendeltem is a jegyeket, és azon imádkoztam, hogy csak ne jöjjön semmi közbe!!

Nem jött!! Juhéjj 😀

Idáig jutottam a fejben scrapeléssel, amikor leesett, hogy Little G zenéje a közelében sincs az avangardnak. Autentikus, original déli blues, tele élettel, annak teljességével… Nem is illene az esténk megörökítéséhez semmi, ami szürreális vagy ami formabontó. Talán csak annyi, hogy én nem szoktam ezekkel a színekkel, ilyen hátterekkel alkotni. 😉

Jut eszembe, háttér! Egy régi könyvbe alkottam, és miután egy kicsit megritkítottam, lekentem az egészet, mind a két oldalát fekete gessoval. Száradás után foltokban vittem fel a moodboard színeit, a sötétbarnát, a beigehez kevertem egy kis barnát még, aztán a sárgát és ehhez is kevertem még egy kis barnát. Na ez mondjuk nem nézett ki mustársárgának, de nem keseredtem el 😀

Még mielőtt megszáradt volna, a szilikon ecsettel szépen elkentem az egészet – függőleges és vízszintes vonalakat húztam a szilikon ecsetemmel, de még mindig túl színes volt a fekete hátterű fotóimhoz. Úgyhogy ismét a fekete gessohoz nyúltam 😀

Mutattam is a csajoknak, hogy eddig itt tartok, innen szép nyerni 😀

Még mindig nem szárítottam meg teljesen, hanem egy kis lyukakkal teli alkalmatosságot (ne kérdezzétek, hogy mi ez?!) belenyomtam a gessoba, így stencil helyett alakítottam ki a felületet. Modell pasztával azért stencileztem is, a vadiúj gyönyörű Prima-s stencilemmel alakítottam ki függőlegesen és vízszintesen a mintákat. Volt néhány részlet, ami nem tetszett, azokat elkentem. A lenti fotón még jól lehet látni, hogy hol töröltem le őket és kentem bele a már megszáradt körös felületbe.

A nagyobb fotómat feldaraboltam, a 13arts Aria Story kollekciójának maradék sárga papírjával rétegeztem és összetűztem őket.

Azért már alakul! 😀

Pecsételtem és a fotók körül fekete gessot kentem el az ujjammal, mintha árnyékot vetne a kompozíció.

A Tim Holtz feliratok végül lekerültek és inkább a Piatek13 Soulmate kivágóívéből vágtam ki pár mintát. Jah, meg háromszögeket és rétegeztem a fotós kompozíció két oldalára. Megírtam angolul a “Az élet túl rövid ahhoz, hogy unalmas zenéket hallgass” feliratot is Dymoval. Felragasztás előtt viszont lepakoltam mindent és fehérrel meg arannyal hődomborítottam is 😉

A biztonság kedvéért még össze is firkáltam filccel és tűfilccel, hogy egy leharcolt klub falának hangulatát hozza.

Így lett, hogy kész’ lett:

Érdekel a mixed media? Gyere és csatlakozz hozzánk!

Facebook csoportunk: kattints ide!

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ