Sziasztok, Schütz Emese vagyok, scrapbookos berkekben Mesiként ismernek.

Amikor Virág megkeresett azzal, hogy csináljak valamilyen inspirációs alkotást a Ciao Bella egyik papírkészletéből, nagyon megörültem, mert ritkán dolgozom ilyen nagyon mintás, vintage papírokkal, és igazi kihívásnak tartottam.

Nekem nagyon más a stílusom, és a La Traviata készlet a maga finomságával, a Kaméliás hölgy drámájával és különleges színeivel megragadta a fantáziámat. Egy 12×12-es készletet és egy A4-es kiegészítő pakkot kaptam használatra. Gyönyörű, jó minőségű, vastag anyag, nagyon igényes, jó volt vele dolgozni. Először persze bele sem mertem vágni, csak szagolgattam és a megfelelő formát próbáltam megálmodni… aztán egyszer csak adta magát a papír mintájából kiindulva egy különleges formájú alkotás. Egy gramofon. Több gramofont is láttam már a neten, de mind sablonosnak tűnt, ezért úgy döntöttem, hogy minden egyes részét magam tervezem, és csak az otthon fellelhető tárgyakból építem fel. Kivétel ez alól a fém lábacskák és díszítőelemek, de ezekhez könnyű hozzájutni.

Vastag, 2 mm-es kartonból terveztem meg a dobozt a fiókkal. Az volt a fő szempont, hogy elférjen benne egy szabvány minialbum (15×15 cm-es), illetve a tetején egy igazi kislemez. A lemez alatt a forgó tartóelem egy sajtkrémes doboz teteje, amelyet egy kétoldalú csavarral rögzítettem a dobozra.

Több rétegben építettem egymásra a kartonlapokat, hogy kellőképpen stabil legyen, az éleket fekete gessoval festettem le, majd magasfényű lakkal emeltem ki. A fém kütyük felfogatásáról mini csavarok és gel medium gondoskodik, és mindent, de tényleg mindent Magic ragasztóval varázsoltam a helyére. Imádtam, hogy nem kell egy fél órát tartani a derékszögben érintkező kartonlapokat, hamar és biztosan megfogta a ragasztó. Szóval papírmodellezéshez is tökéletes.

A tölcsérhez egy random “virágszirmot” rajzoltam, 6-szor kivágtam vékony kartonból, és kissé felvizezett gel mediummal átitatott könyvlap-darabokkal ragasztottam össze. Közben formáltam, hajlítottam, az esetleges lyukakat, hibákat betömködtem. A tölcsér alja egy tojástartó doboz levágott darabjából és egy karton csőből van, ezt is ezzel a papírmasé-technikával bűvészkedtem oda. A csúnya, összevissza tapasztott tölcsért az éleken arany akrilfestékkel és kívül-belül a csodálatos papírokkal díszítettem.

A felhúzó “kurbli” karja 3 réteg vastag kartonból áll, ami egy papírral bevont, festett és lakkozott fa tiplit és egy műanyag fiókgombot köt össze.

A lejátszókarral megszenvedtem, az alapja egy koktélkeverő műanyag kanál, fém alkatrészek a szerszámosládából, és a tűje egy ing gallérjában talált rögzítő fém kapocs. Irgalmatlan mennyiségű melegragasztóval raktam össze, aztán modellpasztával átkentem. Ez nagyon könnyű és keményre száradó anyag, amit fekete gessoval lefestettem, és hogy egyenletes legyen a felület, lecsiszoltam. A paszta és a gesso elfedte az egyenetlenségeket, és simára tudtam smirglizni. A gessot és a csiszolást megismételtem még egyszer, végül felkerült rá a végleges szín és több réteg lakk.

Ezek után egy minialbumot összerakni már gyerekjáték volt. 3D-s pop-up oldalakat még soha nem csináltam, de imádtam kísérletezni, mi hová kerüljön és hogyan hajtsam be a végén. Mágnesekkel rögzítettem pár le- és felhajtható fület, zsebeket konstruáltam, izzott a Sizzix a kezem alatt, és mértem, vágtam, igen… kicsit kocka vagyok, tudjátok. Csipkék, fém díszek, gyöngyök és rengeteg interaktív elem teszik érdekessé az albumot, amit nem kellett túldekorálni, hiszen a papírok hihetetlenül szépek és részletgazdagok.

A végén került még bele egy kicsi notesz teával öregített lapokkal.Nem mondom, hogy szeretném még egyszer megcsinálni, de a végeredménnyel egészen elégedett vagyok.

Bemutató videó

Fényképek


NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ