Sziasztok! 


Ezúton is nagy köszönet és hála a bizalomért 🙂 Mégis csak felkerül a horror alkotásom a falra, ha már ennyire tetszett mindenkinek 🙂


Nos… a liftelés nem az erősségem, túlságosan elvisznek a gondolataim egy teljesen más irányba – ezt a februári kihívásnál láthattátok is 🙂 
Nagy szerelmem lett az art journal, viszont igyekszem nem mindig ott “leragadni”, így most Bea gyönyörű “Körbe zárva” alkotását választottam 🙂 

Az alap egy fa fogaskerék – jelenleg most leginkább ez szimbolizálja az életemet. Hol beragad, hol egy kis “noszogatásra” átforog a kis fogon, és csinálja a dolgát tovább 🙂 
Mivel a költözés hetében vagyunk, azokat az anyagokat tudtam felhasználni, amik az orrom előtt voltak 😀 Természetesen minden dobozt feliratoztam, de még így sem találom a cuccaimat. Szóval az ATC kártyás cserecsapat most előnyben van :)))
Szerettem volna az új otthonunkba egy olyan tárgyat készíteni, amire ha ránézek, tudni fogom, hogy az élet mindig megy tovább… a fogaskerék alap gessozás után kapott egy csodás rizspapír fedést, a virágokat festettem bronzos festékkel – szerettem volna egy csillogósabb színt tenni a rózsás alap mellé. Mivel mindent mindig elteszek a “jó lesz ez még valamire” felkiáltással, van egy cuki szívpárom, amiben talán játék volt még valamikor 🙂 alapoztam, festettem, erre került rá egy filmes csipi, majd a fotó. A szív alá maradék vászonanyag és valami kis hogyishívják anyag került – éljenek a maradékok 🙂 valami csoda folytán a kezem alá került egy matricásfüzet, amiben a feliratot találtam, tökéletesen illett az alap elképzelésembe. Itt most nem mertem pecsételni, valahogy nem találtam az igazán odavalót.

Bár az időzítés nem volt az igazi (folyamatos munka, nincs ovi, költözés), imádtam minden pillanatát a készítésnek. 
A mixed media világa az, amiben most igazán ki tudok teljesülni – semmi görcs, semmi para vagy beszabályzás. Csináljuk, pacsmagolunk, százszor átpakolunk  mindent, nyakig vagyunk a ragasztóban, azon gondolkozunk, hogy ebből ugyan mi fog kisülni 😀 mindeközben festékes arccal mosolygunk, mert szabadnak érezzük magunkat. Igazán szabadnak.


Süti

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ