“Ha itt maradnál, nem indulnék még én sem.
Ha nem indulnál, nem lenne érkezésem.
Hová is mennék, hová is lennék egyedül én?
Nélküled nem kell útlevél.”
Nos igen kérem szépen, amióta gyerekek vannak nélkülük szinte soha semmit és sehova 🙂
Vannak akik szerint ez nem egészséges, kell a kikapcsolódás és persze azért tudunk mi lazítani nélkülük is (lásd tutira megyek scrapklubba és táborba, amikor csak tudok), de az igazi az, amikor együtt van egy sikeres kiruccanás, adj Isten nyaralás (bár erre talán még várnunk kell picikét:))
Utolsó, hangsúlyozom, utolsó várandósságomat szerettem volna megörökíttetni és közös családi képeket készíttetni, ezért egy angyali barátunkat kértem fel, hogy segítsen nekünk ebben.
Az idő szép volt. Ragyogóan sütött a nap. Boldogan vágtunk neki a kalandnak, hiszen a srácoknak egy kis kirándulásos móka lett beígérve. Szóval minden adott volt a tökéletes képek elkészítéséhez.
“Az otthon ott volt ahol bejártunk mindent százezerszer már,
s apánkat kértük, hogy vegyen fel most az egyszer, mert magasról más lesz a táj.
Az otthon itt van, ha jössz mellettem, még ha nem is nézel rám.
Tudod már régen észrevettem, hogy szemedben én hazáig látok simán,
Ellátok simán. Rád nézek néha némán, s az otthon visszanéz rám.”
Megérkeztünk Csobánkára. Furán kezdett verni a szívem. A srácok kacagva szaladtak a mezőn. Nekem a szívem alatt dobogott a kislányom szíve és mindezt megkoronázta az, hogy az Apjuk is végre velünk volt. Együtt. Valahogy azt éreztem, hogy igen. Most megérkeztem. Itt van a helyem. Nekem ez az otthonom, ahol Ők vannak, ahol együtt vagyunk. Kicsit mókás, mert minden egyes gyermekem születésénél átéltem ezt! Amikor megfogantak, éreztem ez így van jól. Ennek így kellett lennie. Mindegyik kicsinknek megvan a saját története, saját “előélete”. Bármennyire is tűnik kívülről egyszerűnek és viccelünk is sokat vele, hogy én már az Apjuk kacsintásától is teherbe estem, de vannak itt jócskán rétegek a vidám felszín alatt, amiket évek alatt dolgozunk fel és amik közé sokszor keveredik nehézség… De mindent együtt véve, ez így van jól! Ennek tényleg így kellett lennie! Szóval ezt éreztem gömböc testemben ott az illatos mezőn és tudtam, hogy ez most tényleg kicsit más. Tökéletes!
Nekem azonnal ezt hozta a tábla Home felirata. Van a maga fizikai valójában a házunk. Az otthonunk. Ahol Boti egy éves kora óta lakunk és amin még annyi, de annyi javítani való van. De megszerettük. Belaktuk. Jócskán belaktuk 🙂 Ehhez kellett a nem is olyan kicsi csapatunk. Szívesen érkezünk meg és mindenkinek megvan a maga kis kuckója. (olvass a sorok között kedves pl. anyának a scrapkuckója 🙂 )
Korábban készítettem oldalt emlékbe a házunkról is, hiszen laktunk mi már sokfelé és lehet, hogy nem is ez a végső állomás, de mindegy hova sodródunk, amíg együtt vagyunk! Szóval itt most inkább a lelkünk otthonára asszociáltam…
“Az otthon ott van, ameddig ellát, vaksötétben két szemünk,
Vak lovak vagyunk az éjben nincsen út és nincs kötél sem, de mi el mégsem tévedünk,
Hazajár, minden emlék hazaszáll,
Hazavág mindent ez a laza szám.
Hazajár, minden emlék hazaszáll,
Hazavág mindent ez a laza szám.”
Természetesen, hogy ne is csábuljak el, előre készítettem az asztalomra a termékeket, amiket használni akartam. Zöldeket. Mindenfélét. Faforgácstól kezdve a zsinegig minden ott sorakozott szépen. És néztem a táblát. És néztem a fotót. És tetszett minden, de nem sikerült elindulnom. Azaz. Első lépésben egy zöld törött képkeretet vettem kezelésbe, amit a fiúk vertek le a falról és nyilván jó scrappesként, eszemben sem volt kidobni, noha kapott a sarka egy jó nagy sallert. A rusztikusba nekem ennyi pont beleillett. Megragasztottam. Lekentem fehér gessoval és shadow boxnak akartam használni. Gondoltam kidekorálom, megscrappelem, ha jobban tetszik és meg is volnánk. De nem gyütt az ihlet. Fejben kavargott valami, de nem akaródzott megvalósulni. Elengedtem…
A fotó alá tettem egy darab Mintay papírt, ráragasztottam a keretre és ez egyben került fel később az oldalra.
Az alap a 7dots Studio Northerm Lights papírja lett. Színtelen gessoval lekentem és száradás után jött a játszadozás a zöld festékekkel. Nem sajnáltam, esküszöm. Fojt szanaszéjjel a vízfesték, fröccsent a mist és bűzölgött az ink tintája az egész szobában.
Zöld lett. Nagyon zöld 🙂 Visszatompítottam egy kis fehér gessoval és papírfecniket tépkedtem, vágdostam, ragasztottam az odapróbált fotó alá. Bélyegzés itt is, ott is, amott is.
Az AALL and Create repedéses stenciljének hatását tovább fokozva, repesztő paszta szerelmünkkel együtt használtam. Amíg száradt ez a zseniális kombináció, addig a keretnek is akartam egy kis kopottas hatást kölcsönözni. Hosszasan dolgoztam, mire a nekem tetsző eredmény megszületett. Került rá repesztő paszta, bélyegeztem faerezetet. Visszadörzsöltem és száraz ecsettel még fehér gessoval csíkokat húztam rá. Bélyegeztem egy kis szöges drótot a sarkokba is. A fotó alá egy mintay papír került.  A sarkokba scrapiniec chiboardot tettem, csak úgy a lá nature 🙂
A fotó felragasztása után jön a kedvenc részem a dekorálás. Imádom! Pakolom. Rendezgetem. Tologatom. Nagyon-nagyon kikapcsol. Első lépésben sizzix-el kivágott pasztell zöld mezei virágokat raktam a keret alá három ponton. Ezek lettek később a “csomópontok”, amik köré építettem. Textil virágok, parafa lemezből és zöld kartonból kivágott levelek, chipboardok, matricák és milton kapcsok, gombok és zsinegek, csipke és sk dísz is került a kompozícióba. A saját kezűleg készített egyik elem egy szív alakú dísz, amit papírból kivágott alapra zsinegből tekertem, mintha a fa gyűrűi lennének.
Az utolsó lépések mindig a fröcskölés fehér gessoval és splash tintával és a szóró díszek.
Egyáltalán nem hittem benne az elején, hogy ez fog belőle kikerekedni. De sikerült. Vállalom alkotás született 🙂
Remélem a következő hónapban is velünk tartotok 🙂
Felhasznált alapanyagok:
– AALL and Create no. 38 repedéses stencil
– bélyegzők, sizzix kivágatok, milton kapcsok, gombok, zsinegek, csipke, papír fecnik, vízfesték
fekete és zöld festék

Érdekel a mixed media?
Gyere és csatlakozz hozzánk!

Facebook csoportunk: kattints ide!

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ