Itt a vége, fuss el véle 🙂 Remélem az, hogy augusztus vége van, csak a nyár végét és nem a jó idő végét jelenti, mert én hiszek a vénasszonyok nyarában és abban, hogy még lejutunk a Balatonra, ahol megiszom majd egy trópusi koktélt is talán.

Addig be kell érnem, egy icuri-picuri magamnak  – és Móninak, mert szeretném, ha osztozna az érzésben 🙂 – kreált 40 fokos, színes, flamingós, ananászos és koktélos trópusi hangulattal.

Őszinte leszek, ha van valami, ami távol áll tőlem, hát pontosan ez az. Értem én és tudomásul is veszem, hogy ez a divat, de ennél többet nem jelentett nekem. Hogy hogy mégis erről alkotok? Mert a kihívást, a fricskát viszon nagyon szeretem és amikor a testvérem egy flamingós kávés pohárral állított be, nem volt visszaút 🙂

Erre a tizenötös kis mini vászonra akartam minden érzést rázsúfolni és remélem pozítiv értelemben sikerült is a tervem.

A vásznat először lealapoztam fehér gessoval és kivágtam a pohárból egy szép nagy darabot, amit felragasztottam gél médiummal és a széleit is lekentem fehér gessoval.

Géz lappal, darákkal és papír páfrány kivágatokkal rétegeztem a széleinél. Annyira szerettem volna sűrű, trópusi esőerdő hangulatot hozni, hogy a kis szerelmes flamingóim túl sokat takartak volna ki a növényekből, így “előtérbe/előlapra” kerültek a főszereplőim miközben a díszlet is részletgazdag maradhatot.

Felkerültek még virágok és még levelek és még darák és még kivágott flamingók a pohárról:)

Érdekes volt, hogy a fedlapra hol előlről, hol hátulról diszítettem. A stencil hátulról került fel . Modell pasztát használtam, amibe selyemport kevertem. A flamingók teste hátulról, de a szárnyaik már előlről lettek felragasztva. Ezzel a kis trükközéssel akartam a két részt összekapcsolni. Mintha lépegetnének ezek a kis cukiságok ide-oda.

Fröcskölés és chipik és készen is vagyunk! Számomra jöhet az ősz 🙂

Felhasznált termékek:

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ