Be kell hogy valljam, kicsit megérintett az idei szülinapom. Annyira kerek és annyira sok…nem mondom, hogy nehezen dolgoztam fel, hogy betöltöttem a 40-et, de életemben először kicsit zavart a korom. Aztán egy csomó minden jutott eszembe. Például, hogy ez csak egy szám. Hogy az életem ugyanúgy megy tovább, és ugyanúgy imádom minden percét. Hogy semminek…
Ma már nem is tudok visszaemlékezni, milyenek voltak a hétköznapok, mikor még nem scrappeltem. Mikor Tomi 3 éves volt, akkor hallottam először a scrapről, de azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák. Egyik fülemen be, a másikon ki. Erre tisztán emlékszem. De hogy mikor és hogy kapott el a gépszíj, azt jótékony homály fedi… Előtte is…
…és egészen mostanáig valahogy nem mozdult meg bennem igazán semmi a jöttére, de idén valahogy nem tudok betelni vele. A színek, a fények, a falevelek, még kültéri programot is többet szervezünk az elmúlt hetekben, mint korábban. Ennek fényében most egy kinyitható képeslapot hoztam, amit kicsit a családom ihletett, de főként az őszi hangulatom. Az arany,…
Alig vártam, hogy Zsani posztolja e havi kihívását, mert egyrészt imádok játszani, másrészt nagyon tetszett nekem ez az új fajta kihívás 🙂 A lényegét nem írom le, ezt Zsani már megtette, így csak mutatom, mire inspirált engem a kis négyzetrács! Mivel rózsaszínnel ritkán van alkalmam alkotni, a fém kütyüket meg nagyon szeretem, egyértelmű volt, melyik…
Be kell, hogy valljam, sok mindennel – anyagokkal, textúrákkal, technikákkal – én is még csak most ismerkedem behatóbban. Korábban sosem értettem, miért készítene bárki tag-eket, mikor az olyan öncélúnak tűnik, hacsak nem ajándékba készíti az ember. Aztán megvilágosodtam: mennyire jó új ötleteket, termékeket kipróbálni, kísérletezni ilyen kis felületen! Ráadásul pikk-pakk megvan, ha csak 1-2 szabad…