A Facebookon gyakran osztom meg a scrapbook oldalaimat, így az ismerőseim is láthatják azokat. Barátnőm már többször kérdezgette, hogy hogyan kell elképzelni ezeknek az elkészítési folyamatát, milyen eszközök kellenek hozzá, stb. Megígértem neki, hogy egyszer megmutatom a kis alkotós birodalmamat személyesen. Pár hete eljött ez a pillanat.

Mi is az a scrapbook?

Mostanában jópárszor elhangzott az a kérdés felém, hogy mi a hobbim. Mindig válaszolok, hogy a scrapbook. Ekkor általában mindenki csak néz rám és pislog nagy szemekkel és látva a bizonytalanságukat elkezdek magyarazázni. Nehéz konkrétan meghatározni, hogy mi is ez pontosan, mert mindenkinek mást jelent. Szummázva a következőt szoktam mondani:

A scrapbook az emlékek megőrzésének egy kreatív formája.

Manapság, amikor minden fényképünket a számítógépünk merevlemezén vagy egy pendrive-on, vagy valamilyen webes felületen tároljuk, még fontosabbá válik, hogy ezek valamilyen formában kézzelfoghatóvá váljanak. Egy-egy nyaralás alkalmával készül több száz, több ezer fotó, amelyet jó esteben egyszer-kétszer végignézünk és utána elfelejtjük, hogy léteznek, nem nagyon foglalkozunk velük többet.

A scrapbook technikák segítségével a fényképeinket gyönyörű oldalakon vagy albumokban jeleníthetjük meg, kezünkbe vehetjük, nézegethetjük, kommenteket írhatunk melléjük, vagyis megeleveníthetjük azokat. És mindezt teljesen egyedi módon tehetjükmeg. kézügyességünk és kreativitásunk segítségével. A lehetőségeknek csak a képzelet szabhat határt.

IMG_20150601_180328-2 IMG_20150630_180407

 

Hogyan találkoztam a scrapbookkal?

Körülbelül 5 évvel ezelőtt kezdtem el az interneten keresgélni, hogy hogyan tudnám a nyaralások alkalmával elhozott belépőket, szórólapokat, blokkokat megőrizni a fényképekkel együtt. Eleinte nagy albumok és naplók után kutattam, amelyeket jól meg tudok tömni minden földi jóval. Aztán rájöttem, hogy azt sem tudom, hogy hogyan és mivel ragasszam be a fotókat és az egyéb kincseket ahhoz, hogy tartós maradjon. Teljesen véletlenül akadtam rá a Google képtalálatai között egy scrapbook albumra. Ahogy megláttam, tudtam, hogy BINGO. Ezt kerestem. Már csak azt kellett kiderítenem, hogy mi a neve annak az “izének”, amit a képen látok. Egy pár perces kutakodás után már meg is volt a scrapbook kifejezés. Nem is álmodtam róla, hogy találok magyar oldalt is a témában… Pedig bizony itthon is volt már ekkor is kultusza. Ennek már 4 éve. Nem olyan mértékben volt felkapott, mint most és nem ilyen termékkínálattal rendelkezett, de kreatív körökben hódított. A megtalált magyar weboldalon éppen tanfolyam indulást hirdettek, így nem volt kérdés, hogy beiratkozom. 2011-ben beszippantott ez a világ és azóta sem hagy szabadulni. De nem is bánom, mert ez egy olyan hobbi, amely felhívja a figyelmem a mindennapok szépségeire, hiszen az emlékeimet és az élményeimet dolgozom fel általa.

Az alkotás során újraélem azokat a pillanatokat, amelyek boldoggá tettek, így nem tudok elmenni mellettük, nem tudom nem észrevenni őket.

Hogyan kell scrapbookozni?

Ezzel a kérdéskörrel rengeteg hazai blog és tanfolyam foglalkozik, így ezt nem részletezném. Az eszközökről, a stílusokról, a technikákról rengeteget lehet olvasni a neten. Viszont, amikor barátnőm részéről elhangzott ez a kérdés, akkor gyorsan átgondoltam, hogy hogyan tudom a lehető legjobban elmondani neki a folyamatot. Gyorsan végiggondoltam, hogy milyen lépések vannak és megszületett az instant scrapbooking fogalma. 🙂

Domborítasz, vágsz, ragasztasz, tintázol, díszítesz és már kész is!

Jó, jó. Ez így elmondva könnyűnek hangzik, de hogyan is néz ki a gyakorlatban?
A következő kis 10 perces mini projekttel illusztráltam a lényeget. Amikor elkezdtem, akkor még nem tudtam mi lesz belőle, hiszen csak azt szerettem volna megmutatni, hogy milyen alaptechnikák és lehetőségek vannak…

  1. Kerestem egy kétoldalas papírt a maradékok közül. Találtam egy egyszínű lilát, amelynek apró zöld pöttyös volt a hátoldala.
  2. Elővettem a Sizzix vágó- és domborító gépemet, amely egy nagyon egyszerű elven működő kis kütyü, mégis nagyon látványos és kezdők számára szórakoztató.
  3. Az első kezembe akadó domborítómappa egy pöttös design volt, így fogtam és áttekertem a Sizzix gépen a választott papírral. Ezáltal mindkét oldalnak lett egy 3D-s textúrája.
  4. Ezt követően a szív alakú vágókés mellett döntöttem, amellyel három különböző méretű szívet vágtam ki.
  5. A szívek szélét sárga színű tintával végigkenegettem, hogy egy kicsit élénkebb hatást keltsenek.
  6. Ezeket az alakzatokat 3D ragasztókockával rögzítettem egymáshoz azért, hogy legyen egy kis térhatása az alkotásnak és ne simuljanak egymásra a lapok.
  7. Amikor az alap összeállt, akkor már tudtam, hogy ebből egy kis fityegőt szeretnék csinálni. Egy egyszerű, szalagon lógó papírdíszt.
  8. Nem maradt más hátra, mint a visszafogott díszítés: egy picinyke chipboard szívecske, amit tintával hanyagul összepacsmagoltam, egy napsárga papírvirág lila gyöngyökkel a közepében, egy “itt és most” feliratú NCsD-s címke, no és egy kis sárga cérna.
  9. Amikor már minden a helyére került, akkor lyukasztottam ki a szívek tetejét, majd belefűztem egy fehér pöttyös szalagot.

Ez volt az a demó projekt, amelyen keresztül megismertettem a barátnőmmel, hogy milyen apró kis praktikákból áll a scrapbook és milyen rövid idő alatt össze lehet dobni egy kis kedvességet ezzel a technikával.

Az alkotási folyamat lezárásaként együtt raktuk össze a mini installációt a fotók elkészítéséhez. Íme:

IMG_20150723_145105 IMG_20150723_145040 IMG_20150723_145005 IMG_20150723_145111

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ