Sokat nem tudok erről az alkotásról mesélni. Persze tudnék, jóhogy! de hogy miért ez a fotó és miért pont vászonra, nno meg hogy hogyan kerül a csizma az asztalra?!

Valószínűleg az történhetett, hogy a barokk stílusgyakorlat mottója az én fejemben picit átalakult. Nem én voltam fantasztikus, hanem úgy éreztem magam 😀 Annyi baj legyen, ennyi még belefér, ugye?! 😀

Az már kevésbé, hogy kikészítettem a jó kis Fantasma chipboardjaimat és mélységes döbbenetemre nem találtam a helyüket sehol… A többi nagyjából úgy alakult, ahogy terveztem.

A vásznat lekentem fehér gessoval, a csoda gyönyörű stencil után megszíneztem az egészet az orchid pink transzparens festékkel – ahol vastagabban mentem át vagy több rétegben, ott erőteljesebb pink-magentát kaptam, mint ahol kevésbé. Meglepően gyorsan megszáradt.

A fotó alatt Aga Baraniak Dreamland készletét használtam. Kivágatokat is abból készítettem. Hődomborítottam a kézírásos csipiket, a hátteret, pecsételtem a vásznat meg úgy kábé mindent, a vászon szélét fehér gessoval átmaszatoltam, tüll, csipke, aprószemcsés díszítők, fehér és arany Splash! tinta, és az elmaradhatatlan matricák. Ééés mire végeztem, már tudtam, hogy miért szoktam rá a minimal mm-re. Roppant bosszantó, amikor szebbnél szebb részleteket fedsz le, egyiket a másik után, és soha senki nem fogja látni, hogy mennyire zseniál az a csöpp kis részlet, és közben képes voltál fél órát molyolni vele, hogy pont úgy álljon, ahogy kell… De minek, amikor a következő mozdulattal az egészet eltünteted?!?! 😀

Nnna, hát így 😀

Érdekel a mixed media? Gyere és csatlakozz hozzánk!

Facebook csoportunk: kattints ide!

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ