KIK VAGYUNK?


Réti Virág

Réti Virág

viri

Témaköreim: scrapbook, mixed media technikák, art journal, altered art

UFO vagyok.

Mit is jelent ez?

Az UFO egy azonosítatlan repülő tárgy. Így érzem magam a világban. Egy dolog azonban megkülönböztet a földönkívüliektől. Nem tudok repülni.

Tehát ki vagyok én?

Réti Virág vagyok, egy UFO.

Tökéletes gyermek és felnőttkorom volt. Mindenem megadatatott, ami után sokak vágynak és soha nem kaphatják meg. A szüleim megteremtettek nekem mindent, amiről egy gyermek csak álmodhat. A szeretetteli családi légkört, az átgondolt nevelést, az anyagi jólétet és ezáltal minden lehetőséget az életben, az élethez. Felnőttként felépítettem a saját életemet, az egzisztenciámat. Sokat küzdöttem és harcoltam, hogy bizonyítsak. Magamnak és másoknak…

Egy dolgot felejtettem el.
Élni és megtanulni repülni…

Eddig az élet szállt el mellettem, most azonban repülni tanulok. Lehet, hogy földönkívüli maradok, de nem mindegy, hogy azt földhöz ragadtan álmodozva és vágyakozva teszem, vagy meg is valósítom önmagam. Erről mindig Dumbledore professzor egy mondata jut eszembe, mikor Harry Potter belenéz Edevis tükrébe, amely mindenkinek megmutatja a legmélyebb vágyait:

„Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.”

Mindehhez elég, ha én megismerem önmagam, megtalálom azt az utat, amelyet végig is tudok repülni. Lehet, hogy néha le fogok térni a kijelölt ösvényről. Lehet, hogy változik az úticél, de ha egyszer felszállok, akkor én repülök a világ felett és nem a világ repül mellettem, mindig leelőzve engem.

Soha nem tartottam magam kreatív embernek, nem nagyon voltak kézműves hobbijaim korábban, de pár éve találkoztam a scrapbookkal és minden megváltozott. Ma már együtt tanulunk repülni. Rengeteg új embert ismertem meg, egy közösség tagja lettem. Ez a hobbi rávilágított a mindennapok szépségeire, hiszen az emlékeimet és az élményeimet dolgozom fel általa. Az alkotás során újraélem azokat a pillanatokat, amelyek boldoggá tesznek, így nem tudok elmenni mellettük, nem tudom nem észrevenni őket.

Szárnyalok velük együtt.
újra és újra…

Azért hoztuk létre ezt az oldalt, hogy segítsünk megtalálni az utat és megtanulni a repülést! Nem a mi utunkon kell szárnyalnod és nem a mi csészealjunkat kell használnod! Meg kell találnod a saját csapásodat, a saját technikádat és a saját járművedet! Mi csak mankót nyújtunk és inspirációt adunk az útkeresőknek!

Gyere és utazz velünk!

Mucsi Bea

Mucsi Bea

IMG_5020.3

Témaköreim: scrapbook, mini albumok

Mindenki élete –vagy legalábbis életének egy része– egy tündérmese… Ezekre a “fejezetekre” szívesen emlékszünk vissza, szeretjük elővenni az ezekről készült képeket és beszélgetni róluk. Scrapbook alkotásaimmal arra törekszem, hogy ezeket a tündérmeséket egy albumba (képkeretbe/képeslapba/naptárba, stb.) zárjam, hogy aztán elővéve újra mosolyt csaljanak az arcunkra.

2013-ban megtörtént életem legcsodálatosabb dologa: megszületett kislányom, Hanna.

Természetesen rengetegszer kattant a fényképezőgép, dokumentálva lett minden jelentős, vagy akár hétköznapi pillanat. Eddig is fontosak voltak számomra fotók, hiszen azok segítenek nekünk később az emlékezésre, de Hanna óta kiemelt szerepet kaptak. A jól sikerült fényképeket sajnáltam kizárólag a számítógépen tárolni, szerettem volna kézbe fogni őket, egy szép albumban lapozgatni. Itt újra előjött a kreativitás iránt oly erősen érdeklődő énem és eszembe jutottak a korábbi scrapbookos próbálkozásaim. Újrakezdtem és ezúttal nem hagytam annyiban. GYED alatt volt alkalmam beleásni magam ebbe a hobbiba és ezzel együtt megtalálni és kifejezni önmagam. A tanfolyamok, workshopok segítségével folyamatosan mélyítem a tudásomat, mert itt aztán mindig van mit tanulni. Napi szinten bújom a témával kapcsolatos belföldi és külföldi oldalakat, blogokat, hogy naprakész legyek és minél több inspirációt szerezzek. Mára az életem szerves részévé vált a scrapbookozás. Nincs olyan nap, hogy ne foglalkoznék vele, ha csak egy kicsit is…

Egy fotó önmagában is nagyon sok mindent mesél.

A fényképek hordozta történéseket a scrapbookingban tovább tudjuk hangsúlyozni. Elrejthetünk benne kommenteket, leírásokat, jókívánságokat, emlékeket. A díszítőelemekkel kifejezhetjük a képpel kapcsolatos érzéseinket, hangulatunkat (lehet akár az egy apró szívecske, vagy a naplementét idéző háttér papír, stb.), saját vagy a megrendelő/ajándékozott stílusára szabhatjuk egész albumunk kinézetét ezzel is egyedivé téve azt.

Mindezzel kézzelfoghatóvá tesszük múltunkat és Jelenünket…

Herencsényi Dóra

Herencsényi Dóra

unnamed

Témaköreim: scrapbook oldalak, art journal

Dorka vagyok, kb. 3 éve scrapbook függő 🙂
Amióta az eszemet tudom, szerettem kreatívkodni… Rajzolni, festeni, gyöngyöt fűzni, decupage-olni, üvegfesteni, hímezni, gyurmázni… Találkoztam a scrapbookkal, de valahogy először nem is tudtam elképzelni, hogy ez engem valaha is érdekelhet. 2014-ben elkezdtem komolyabban foglalkozni vele, amikor egy albumot akartam készíteni ajándékba. Amióta először láttam “profi” alkotásokat, a “festegetős”, “maszatolós” oldalak fogtak meg leginkább, s ekkor még úgy tűnt, ehhez én sosem leszek elég ügyes. A mixed media csodálatossága éppen abban rejlik, hogy bármikor elkezdhető, és szinte sosem fogynak el a lehetőségek!

Mindig lehet megújulni, fejlődni, ugyanakkor egy “kezdő” is könnyen szerezhet vele sikerélményt 🙂

Imádtam! Rájöttem, hogy ez való nekem igazán! Azóta már rosszul érzem magam, és hiányosnak az alkotásom, ha nincs benne semmi “masztolás”… Amióta most márciusban anya lettem, még fontosabbá vált, hogy a sok értékes fotó el ne vesszen…

A scrapbookozás segít, hogy ne féljek attól, hogy olyan gyorsan felnő.

Hiszen az alkotások által minden fontos pillanatot meg tudok őrizni…

Knieszner Anna

Knieszner Anna

Témaköreim: scrapbooking, albumok, altered art, vászonképek

Mindig is vonzott és megtalált a kreatív alkotás valamilyen formája. A másik, ami évek óta jelen van az életemben, az a  fotózás szeretete. Kell még magyaráznom? 🙂

Mikor a scrapbook-kal találkoztam körülbelül 7 éve, rögtön tudtam, megérkeztem 🙂 Megörökíteni az emlékeket, majd méltó formába önteni, és közben újraélni azokat – beszippantott ez a világ.

Ez lett végül tényleg, ami a legtartósabban és a legmélyebben megragadott.

Sokáig, évekig a “scrapbook”  kifejezés a kreatív és mutatós fényképalbumok készítését jelentette nekem;   úgy 2 éve nyitottam egyéb irányba, akkor kezdtem különálló oldalakat készíteni, és az utóbbi évben estem szerelembe a mixed media technikával. Ezen belül főleg az “altered art” vonal ragadott meg; nagyon szeretek tárgyaknak új, szokatlan külsőt adni, használati, hétköznapi tárgyakat díszekké avanzsálni.  További kedvencem még a tag-ek és a vásznak készítése.
Igyekszem fejlődni, inspirálódni; persze vannak gyökerek, biztos pontok, amikhez mindig visszatér az ember : egy szín (a türkiz és a menta), egy téma ( a család, főleg a fiam), egy érzés ( öröm és vidámság), de szeretem átlépni a korlátaimat és kilépni a komfortzónámból, ezek az alkotások okozzák végül a legnagyobb örömet.

A scrapbook legfontosabb célja az emlékmegőrzés, ezt már sokan elmondták előttem is.

Számomra viszont a tökéletes kikapcsolódást, feloldódást, sokszor még terápiát is jelent.

Menet közben visszaidézni emlékeket, átgondolni gondolatokat, megnyugodni, nekem ezt is jelenti ez a hobbi. Sokszor az odavezető út tesz boldoggá, nem elsősorban a kész alkotás 🙂

Szántó-Brezanóczy Szandra

Szántó-Brezanóczy Szandra

DT4

Témaköreim: scrapbook oldalak, albumok, altered art

Nos, ki is vagyok én? Ki az a Szandra? Lehet, egy lány, aki csodálatos szülőket és családot kapott a jó Istentől. Lehet, egy szerencsés ember, akinek a férje és a barátnői mindig hittek benne és támogatták abban, hogy keresse bátran az útját és ne féljen próbára tenni magát. Lehet, egy igazi szőke nő, akin vihognak és akivel jókat vihoghatsz. Lehet, egy háromgyermekes anya, aki próbál jó szülő és jó feleség lenni, de aki mindig tudta, hogy kell valami, amiben jónak érezheti magát, amiben igazán önmaga.
Kicsi iskolás korom óta megkaptam az ügyes és kreatív jelzőket. Agyagoztam, babákat varrtam, színeztem és rajzolgattam, mint minden lelkesebb kisgyerek. Aztán utána még nagyobb boldogság volt látni a kisebbek csillogó szemében a csodálatot egy-egy színes rajz vagy elkészült babaruha láttán. Állítólag elvoltam én egy fűszállal és pár kaviccsal is. Persze, hiszen azok tündérek és sárkányok voltak az én kis világomban, melyben a mai napig az igen erős képzelőerőm dolgozik. Arra vágytam, hogy mások is lássák őket. Addig formáztam, festettem, amíg a külső szemlélő számára is egyértelművé vált a lényeg, a mondanivaló.
Számomra ezt jelenti ma a scrapbook. Az én emlékem, az én érzésem, amit szívesen osztok meg másokkal. Szeretem, ha tetszik, szeretem, ha szeretik. Jó, ha elgondolkodtat és még jobb, ha esetleg még inspirál is.

Nekem az élmény a készítésében van és remélem a többieknek pedig a megtekintésben, befogadásban.

Most olyan emberek vesznek körül és olyan csapat tagja lehetek, akik értik, tudják és látják ezeket a “tündéreket”!

Szántó-Horváth Zsanett

Szántó-Horváth Zsanett

_20170714_135315

Témaköreim: scrapbook, mixed media technikák, albumok

Ha egy szóval kellene jellemezni magam, akkor az az álmodozó lenne. Hiszem, hogy az álmok előbb vagy utóbb valóra válnak, mint ahogy a mostani álmom is. Itt lehetek!

Minden egy naptárral kezdődött, 2010-ben. Barátnőmnek készítettem egy asztali, spirálos naptárat. Először csak egyszínű, internetről letöltött egyszerű kis mintákkal. A következő évben került már rá idézet is. Aztán szépen sorban jöttek a fényképek. Előkerült a ragasztó, a mintalyukasztó, papírvirágok. Ekkor jöttem rá, hogy szeretek elbíbelődni a papírral.

A scrapbookkal ténylegesen 2014-ben találkoztam. Kisfiamnak szerettem volna egy babanaplót készíteni és az interneten böngészve találtam rá erre a technikára. Sokat olvastam róla, viszont aktívan még nem alkottam, csak a hozzávalókat gyűjtöttem. Online tanfolyamokon vettem részt, próbáltam elsajátítani az alapokat.

2016-ban jött az áttörés, elkészült az első scrapbook oldalam természetesen a kisfiamról és innen már nem volt megállás. Sok pozitív visszajelzést kaptam, ami hatalmas lendületet adott. Sorban készültek az oldalak és a mini albumok. Szívesen készítek a családomnak, barátaimnak képeslapokat, naptárakat, vászonképeket ajándékba.

2016 tavaszán találtam rá a Sugallatok csapatára és a mixed media-ra.

Elvarázsolt ez a világ, úgy éreztem megtaláltam, amit kerestem.

Rengeteget tanultam ez alatt az 1 év alatt. Szeretek kísérletezni, új technikákat alkalmazni. Imádok elszöszölni egy-egy alkotással, ide-oda pakolgatni a díszítőelemeket és azt sem bánom, hogy mindig tiszta festék a kezem.
Hát itt tartok most!