Ez most egy rendhagyó, páros bejegyzés lesz. Egy történet arról, hogyan került Flóra a Sugallatokhoz.
Tehát én, vagyis Virág, kezdem a mesét és Flóra fejezi be… 🙂

Szóval egy Intenzív szintugró scrapbook tanfolyamon ismerkedtünk meg 2015 elején. Őszintén megvallva a workshopon szinte egyáltalán nem beszélgettünk, és utána sem igazán… Hiába lett létrehozva egy Facebook csoport a résztvevőknek, ahol szinte napi szintű aktivitás volt, mi nagyon mások voltunk. Más alkotói stílus, más színvilág, más érdeklődés, más jellegű oldalak. Nem volt közös pont, maximum a scrapbook szeretete. Egyszerűen nem alakult ki kommunikáció, néha poénból zrikáltuk egymást, de ennyi. Nem is emlékszem már, hogy milyen apropóból kezdtünk el chaten beszélgetni. Amikor a chatablak kiírt egy furcsa hangzású várost, akkor tudatosult bennem, hogy Flóra nem itthon él, hanem Szlovéniában, rájöttem, hogy semmit sem tudok róla, egyáltalán nem ismerem…

Teltek a hetek, teljesen semleges, de scrapbookhoz kapcsolódó témákban információszerzés jelleggel néha egymásra írtunk, de pár mondat után kiffuladt a beszélgetés. Aztán egyszer csak az tűnt fel, hogy egyre gyakrabban beszélünk és kérdezzük egymást. Majd eljött a ScrapTábor ideje, ahol össze voltunk zárva 3 napig. Beszélgettünk, alkottunk, nevettünk, szórakoztunk. És innentől kezdve szinte minden nap beszélgettünk. Már nem csak a scrapbookról, hanem bármilyen témáról. Volt, hogy úgy búcsúztunk el éjfél után, hogy könnyesre nevettem a szememet, mert órákon keresztül csak poénkodtunk. Nem személyesen, nem telefonon, hanem chaten. A scrap stílusunk nem került közelebb egymáshoz, de már elfogadtuk a másik munkáját, színvilágát és mind a ketten formálódtunk ezáltal.

Már a táborban meséltem neki arról, hogy 1,5 éve készen van egy honlap, amelyet el szeretnék indítani és örülnék neki, ha ő is részt venne benne valamilyen formában. Ekkor még nem maradtunk semmi konkrétumban.

Egyszer csak csomagom érkezett. Tudtam, hogy jönni fog, tudtam, hogy Flóra küld nekem néhány eszközt, papírkészletet, stb. A nagy meglepetés akkor ért, amikor kinyitottam a dobozt és volt benne egy album is. Egy album, amely nekem készült, az első album, amelyet én kaptam és nem én csináltam…
Ha most valaki megkérdezné, hogy mit adott nekem a scrapbook, akkor azt válaszolnám: BARÁTOKAT!

És ezzel az albummal indul el a Sugallatokban is a közös történetünk.

Innen Flóra mesél… 🙂

Idén májusban voltam életem első ScrapTáborában Szedresen, ahol még kicsit elveszettnek és felkészületlennek éreztem magamat. Aztán a következő júliusi táborban már egész otthonosan mozogtam. 🙂 Már voltak ismerős arcok…többek között a Virágé is. Egymás mellé ültünk, Ő barna, én rózsaszín. 🙂 A három nap alatt szépen összemelegedünk és barátságunk tovább mélyült a virtuális térnek köszönhetően.

Mivel egyikünknek se volt túl sok ideje egy komoly minialbumot gyártani a ScrapTáboros élményekről, gondoltam meglepem Virágot egy kis aprósággal. Egy iciri-piciri 3”x3” albumot készítettem, amit tulajdonképpen egy darab 12” papírból kell hajtogatni. Az album elkészítését NőiCsizma mutatta be az Éva Magazin oldalán.

IMG_20150903_185432 IMG_20150826_203737 IMG_20150826_203804

IMG_20150826_203856

 

IMG_20150826_203943 IMG_20150826_204000 IMG_20150826_204102 IMG_20150826_204117

 

Szerettem volna ha az album Virágról szól, de azért néhány közös képet is tettem bele. Az album belsejét igen gyorsan összedobtam, mert sietni kellett vele a postára. Kb. 30 percem volt rá, ami nálam rekord időnek számít, mert elég sokat tudok variálni és gondolkodni egy-egy oldalon.

DSCF4203 DSCF4204 DSCF4205 DSCF4206

 

Felhasznált anyagok, technikák:

  • Scrapfellow papír, chipboard, parafa díszítőelem
  • NőiCsizma címkék, chipboardok
  • Dekortapasz, Enamel dots
  • Crate Paper matricák

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ