Nemrégiben Zsani nosztalgiázott, hogy 2 éve már, hogy megkaptuk azt a bizonyos e-mailt, amiben Virág közölte a jó hírt: bekerültünk a Sugallatok csapatába. Én pedig elgondolkodtam, miközben a mai vásznamon dolgoztam, és eszembe jutott, hogy nekem kb két hét múlva lesz a második évfordulóm: 2017. július 27-én posztoltam először, mint DT tag! És ami pláne eszembe jutott: akkor is vásznat készítettem, mégpedig babásat. Akkor Csongi már 4 hónapos volt, de került rá egy kismama fotó is… és most, két évvel később megint babát várunk, és én megint vásznat készítettem 🙂 Posztolni meg inkább most akartam, mint az évfordulón, mert bár konkrét jelek egyelőre nincsenek rá, de én egyre inkább azt érzem, a mi kislányunk nem követi a bátyja által kijelölt utat, és esélyesen nemhogy nem húz rá plusz egy hetet odabenn, de egyenesen előbb is érkezik… szóval még az előtt mutatom nektek az új dekorunkat, mielőtt eltűnnék egy picit 🙂

A fotókat egy nagyon tehetséges fotós csinálta rólunk, ami már csak azért is látszik, mert egyetlen képen sem jön át, hogy Csongi mennyire nem akart együttműködni a képek készítése közben, ellenben nagyon harmonikus kis család vagyunk minden fotón 😉 Már készítettem a képekből egy albumot Anna workshopján, de úgy éreztem, Zora is megérdemel egy vásznat, ahogy anno Csonginak is készült <3

A jelenlegi vászon mérete 30x30cm, amit szokás szerint alapoztam átlátszó gessoval. Amíg száradt, kiválogattam a stenciljeim (ezt és ezt), és a fényképeim is felragasztottam egy fehér papírcsíkra, hogy keretet adjak nekik – és hogy innentől együtt tudjam őket mozgatni. Miután kitaláltam, hova tegyem őket, modellpasztával stencileztem, a száradási idő alatt pedig (altatási időben nem szabad hőlégfúvóznom, de volt dolgom, így nem bántam, hogy levegőn szárad 😉 ) nekiálltam provance stílusú ablakot gyártani… kraft kartonra megrajzoltam magát az ablakot a keretével, majd kivágtam – ollóval és művészkéssel. Ezután külön megrajzoltam a spalettákat, amit az ablakom keretére rögzítettem, így fél centivel nagyobbra is hagytam mint az ablakot – így bígelés után tökéletesen passzolt az ablakkeretre 🙂 A leginkább macerás rész a spaletta “rácsainak” (mi a túrónak hívják azokat a kis szárnyakat amiket kinyitunk meg lezárunk, vagyis ami a spaletta lényege? :D) kialakítása volt, de azt hiszem a végeredmény tekintetében végül is megérte 🙂 Az ablakkeretet és a spalettákat repesztőpasztával kentem fehérre, az ablakkeretet pedig a 13arts vízfestékével festettem barnára. Nyithatóak mind a spaletták, mind az ablaktáblák 🙂 Mire kész lettem vele (kb 2 óra), tökéletesen megszáradtak a stencilezett mintáim, így gyöngyház viola, piszkos rózsaszín kréta és fekete pasztell mistekkel kialakítottam a hátterem (szokás szerint rengeteg vízzel, és még így is sokat visszatöröltem). AB studio Rose fields, Craft O’clock My precious boy papírokból, régi kottákból (ebből végül semmi se látszik sajnos) csíkokat téptem és vízszintesen ragasztottam fel. Kivágatokat tettem alá az AB stúdió Something Special és Dreamland kivágóíveiről, Roses bordűr chipboardokat, sizzix-szel vágott ágacskákat, majd az ablakom, prima virágokat (ebből és ebből a készletből), orvosi gézt, lavender mist ágacskát (csak egyet, mert én azon ritka emberek közé tartozom aki nem rajong a levenduláért…), majd felragasztva minden díszítőelemet, jöhettek a szórós díszítők (amik kivételesen nem a shopból vannak, mert későn kapcsoltam, hogy nincs semmi lilám, és kreatívan kellett megoldanom…), majd a fehér splash tintás pacázás, és a bélyegzés. Utóbbit az Archival ink shadow grey tintapárnával. 🙂

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ